lefthandr

Volt egy ilyen a tankcsapdától is, ellopom mert ide passzol. Szóval, ma volt a napja, hogy nálam is megjelent az új twitter felület. Nem elemzem ki, mert a webisztán már megtette és nekem sincs egyéb mondanivalóm róla. Amiről van, az úgy mindenestül az aprónaplózás és a közösségi élet a felhőben.

Egy időben a sokszínűség miatt, masszív 0-24 -es felhasználó voltam a tumbászon (tumblr.com). Szinte minden témában találtam minőségi tartalmat, közel száz szomszédot követtem, és tucatszám osztottam meg dolgokat a saját oldalamon, illetve mostanra hátrahagyott bitchaos blogon. Aztán rájöttem, hogy a dashboardban akkora lett a zaj, hogy nem tudtam feldolgozni és túlságosan időrabló volt kiválogatni a használható dolgokat. Úgy gondoltam, a szemezgetés miatt maradok, de egyre ritkábban böngésztem. A saját írásaimat nem volt kedvem máshová költöztetni, így ha bő lére akartam engedni a gondolataimat itt posztoltam. Aztán kezdtek hiányozni a tagek, a kommentelés. Van ugyan külső megoldás de…

Mellette, mint mindenki, én is beköltöztem az arcos könyvbe és sokáig „aktív” júzernek mondható életet éltem. Aztán ott is kezdett sok lenni a felesleg. A hide egy darabig jó volt, de hamarosan már ugrottam a meghívó értesítőkre is. És úgy egyáltalán, elkezdett bosszantani a sok „hülyeség”

Mikor a saját oldalamat készítettem, még úgy éreztem „menő” ha minden közösségi oldalas linkemet megmutatom, aztán csak tessék. Na ez az, ami az új twitterrel megváltozott. Meg nem is, mert magam is zajkeltő projektbe kezdtem. De csak sorban…

A twitter az, amit egyszerűen tudok áttekinteni, keresni, szűrni és sosem zavart, hogy minimál leadekkel kapom a kontentet. Ugyanezért szeretem a google readert is. Most pedig minden úgy jó, ahogy van. Rövid link, videó és kép előnézet, profil. Hogy nem lehet közösségi életet élni olyan mélységekben, mint a facebookon? Na annak is megvannak a maga előnyei. Röviden, a mai naptól mindent ami érdekel, a csiripelőn figyelek és ott is osztom meg amit úgy gondolok, hogy egynek jó. Mellette ott a woofer, ha át szeretném lépni a 140 karakteres korlátot.

És akkor a saját elképzelés mániákusoknak. A collabr névre keresztelt projekt olyasmi, ami magába olvasztja a felhasználó összes social web tevékenységét. Az egyik módszer erre, hogy a júzer, aktív oldalainak RSS hivatkozását beköti a saját üzenőfalára. Tehát ha valaki annyira rajta van a témán, hogy egyszerre 3-4 vagy több helyen is aktív közösségi életet él, akkor minden poszt amit elkövet, beszippantható ide. Emellett az oldal saját üzenő felületén is írhat, és tölthet fel tartalmat. Képet, hangot, videót, egyéb fájlokat. A feltöltött fájlok linkjei közvetlenül elérhetőek, tehát akár tárolásra is teljesen jó. Létrehozhat csoportokat publikusan, vagy elzárva a kíváncsi szemek elől, követhet, vagy tilthat felhasználókat, és mivel az RSS csatornák ezekben a csoportokban is külön rendezhetők, használhatja tematikus híroldalnak is. Egyfajta érdekes megközelítéssel, akár projektkezelővé is alakítható mindez. Alap, hogy vannak tagek, kommentek, favorit jelzés (lájk) és link rövidítés. A youtube videók is szépen megjelennek a link felvitele után, de ha saját filmet tölt fel flv formátumban, az is lejátszhatóvá válik. Az mp3 fájlok nem kevésbé. Kis lightbox fícsör, hogy szépen jöhessenek a képek és a felület is gazdagon hozza az ajax lehetőségeit. Naná, hogy mobilon is, külön optimalizálva szifonra ;)

A postok hossza elsőre 200 karakter, ami arányosan növekszik a regisztrált felhasználók számával. (10 karakter / új regisztráció, havonta frissítve) Azt, hogy a meglévő lehetőségek mellett a tagok még mire fogják használni, nyilván kreativitás kérdése. Láttunk már olyat, amikor egy-két alapfunkció fejlesztők és „továbbgondolók” egész hadát mozgatta meg. És persze mi sem ülünk a babérjainkon.

Tehát, ha valaki komolyan zajt akar, regeljen a bétára és próbálja ki. http://bit.ly/bRlpEz

Aztán köpködje meg és küldjön egy emailt ide: mail@lefthandr.co.cc

Midőn ismét szabadúszóvá lettem, ki kellett találni valami rendszert, amiben én is, az ügynökség is, és az ügyfeleim is jól érzik magukat, amíg közös dolgaink összekötnek a felhőben. Először is, szerettem volna független lenni, mindenféle ciklikus díjazástól, de mégis hozzáférni, az eddig megszokott kényelmi és technikai forrásokhoz. Nagyjából 20 perc alatt lettem regisztrált felhasználója a co.cc domain szolgáltatásnak. Elsőre elégedett is voltam, hiszen a rekordokat szépen kezelte és valóban úgy működött, ahogyan fizetős társaitól már megszoktam. Egy hirtelen gondolattól vezérelve, elkezdtem hosting szolgáltatót is keresni. Csoda. Ugyanezen domain alatt megleltem a minden igényemet kielégítő alkalmazáscsomagot. Nemcsak a PHP, MySql, FTP trió lett elérhető, hanem névszerver funkciókat, aldomain kezelést és tucatnyi egyéb opciót is nekem adtak. Ingyen. Alapból telepíthető blog, portál, projektkezelő is ott sorakozott a fícsörök között. És itt egy pillanatra megremegtem. De csak egy pillanatra.

Elég régen használom már a google szolgáltatásokat, nem egy ügyfelemnek javasoltam és építettem ki a levelezését is az Apps csomagon belül, és kedvenc ügynökségem is előszeretettel intézte a fejlesztések alatti információkezelést, egy egyszerű három oszlopos táblázatban a docs alatt. Meglepően hatékonynak bizonyult. Nem variálja meg az életet mindenféle erőforrás és egyéb opciókkal (lássuk be, a kábel másik végén csak én vagyok és a gépek, nincs mit túl komolykodni), de gyors, ott van a realtime jelenlét és üzen ha változás van. Nem is beszélve a megosztás nagyszerűségéről.

Így esett, hogy vadiúj domain nevemet bekötöttem a Google Apps alá. Lett teljes értékű levelezésem, naptáram, dokumentumkezelésem, és üzenetkezelőm. Ennyivel bőven be is érem. Nem vagyok egy excel guru (sőt) de még 10 perc kellett, hogy csináljak egy xls-t, ami szépen tárolja az adott munka összes adatát, a megrendelő elérhetőségeit, kapcsolattartókat. Aztán egy munkalapon a feladatokat, kommentekkel, határidő figyelésekkel (még piros/zöld státuszt is ad, hejj!)

Elgondolkodtam, vajon mi rejlik még ebben. Azt találtam ki, hogy minden megrendelőmnek létrehozok egy átmeneti email címet. Ebből ugye maximum 100-at csinálhat a földi free felhasználó. Maradjunk annyiban, hogy amíg nem tépnek sorszámot a kliensek, addig ez bőven sok. Innentől kezdve, megosztom az aktuális projekt munkalapját, plusz ha épp részt vesz, akkor bevonom az ügynökséget is, és mehet a menet. A wireframe ábrák szintén tökéletesen felvihetők és ha kell, a naptárba is befűzhetem a kiegészítéseket. Gyors kommunikációhoz pedig ott a gtalk. Eddig is, ezután is a legjobb választás.

És mivel újdonsült honlapom mindössze egy flash site, a maradék helyen nyugodt szívvel tesztelhetem az éppen aktuális fejlesztéseket, akár aldomain alatt, megadva már az építés fázisában a lehetőséget, hogy a megrendelő hozzáférjen a teljes tartalomhoz. Ez nyilván bizalmi kérdés is, de az is, hogy valaki engem választ egy feladatra.

Minden egyéb információt, a számomra legkedvesebb közösségi oldalakon intézek. Így, munkáimat a flickr-en, aprónaplómat a twitteren, nagyobb lélegzetvételű írásokat, és újdonságokat a munkákkal kapcsolatban a tumblr oldalán jelenítek meg. Talán leválasztom majd idővel, mert a tumblog - műfajánál fogva - elég sok zajt is bevonz a postok közé, de majd kiderül, hogy mennyi érdekesség tartja ott a szemet azon túl, amit saját tollamból publikálok. A megosztani kívánt fájlokat ezután is a dropboxba dobálom, ennél sem kell sem jobb, sem több. És persze facebook, mert a létezést be is kell bizonyítani ;)

Gimp, meg blah-blah-blah… Mondaná szinte minden, a témával foglalkozó ismerősöm. Meg a google keresője, meg ezt kántálná mind aki hívő linuxos. De valamit értsünk meg. Ez nem vallás kérdése. Aki valódi munkára, valódi munkaközösségben, pláne szabadúszóként használja az Adobe formátumait, az tudja, hogy a dolog nem elsősorban ott vérzik el, hogy a végeredményt lementjük. Mindenki kap sitebuildhez, redesign munkához, vagy akár valaki után lapátolandó ilyen anyagokat. És akkor lehet lesni mint hal a szatyorban. Nem jöttek át az effektek, keretesek a rétegek, fontok kiütve vagy ami még rosszabb, elsőre egészen észrevehetetlen, hogy valami nem stimmel. Ha nem kap az ember gyereke egy preview jpg-et hozzá, simán legyártja amit kell, csak a végén derül ki, hogy a gomb üveg hatású, a fejlécben meg van egy gradiáns. És van ami eleve halott ügy. Mert ugye egy FLA-t miben másban nyitnék meg, mint a Flash?

Ami pedig ennek kapcsán újra és újra gondolkodóba ejt, hogy miért megy ilyen nehézkesen ez az egész. Azt értem, hogy nem nyílt fájlformátumokról beszélünk, de azt talán az Adobe sem gondolja, hogy ez sokáig fenntartható állapot. Arra felé tartunk, hogy a felhasználónak legyen jobb. Elismerem a CS4 (5) és minden előző verzió érdemeit, elviseltem, és elviselem a hiányosságokat, hibákat, de lassan eljöhetne az idő, amikor lekerülnek a trónról. A miért pedig egyszerű. Itt állunk karnyújtásnyira egy olyan élettől, amikor ingyen alkalmazásokkal, értéket teremthetnénk és pénzt kereshetnénk. Ha a Gimp egy szép napon előrukkol egy új felülettel, egy tökéletes import/export szűrővel és esetleg csomagba szervezi a többi harcostársat (Inkscape, Scribus, Blender, Pencil) és ezek képesek lesznek ugrásszerű fejlődésre, főleg felhasználói felületet illetően, akkor lesz valódi alternatíva. Ha pedig az Adobe hozná meg a döntést, és írná meg végre Linux alá az egész csomagot, az lenne a másik járható út. Talán akkor nagyobb kedve lenne a júzernek kifizetni, amibe kerül tudván, hogy cserébe stabil ubuntu alapokon, Mac-es biztonságban tudhatná a munkáit csinálni. Mert legyünk őszinték, azért a szjút tényleg ütős, pláne ahogy az alkotórészei együttműködnek mostanában.

Ha nemrégiben megkérdezték volna, mi az az apróság amit munka közben legtöbbet használok, csípőből mondtam volna, hogy a Color Cop. Számtalan helyzetben volt rá szükségem, hogy színeket szedegessek össze a képernyőről. Ezentúl is tartom, hogy ebben a témában a legegyszerűbb és a legjobban kézreálló kis app. Mégis, ma érdemei elismerése mellett nyugdíjaztam. Az ok egyszerű. Olyasmit találtam helyette, ami nemcsak ezt az egy funkciót, de gyakorlatilag a robusztus Adobe CS4,5 szinte összes általam hiányolt eszközét pótolja. Lássuk mit is tud az aprócska szoftver.

A Wiziple szoftvere a telepítés után, tökéletesen beszéli szülőhazánk nyelvét, és még tucatnyi másikat. A traybarban lévő ikonra kattintva, vagy a billentyű parancsok segítségével minden funkciója egy klikkel elérhető. (lecseréli a PrintScreen billentyűt is) Természetesen automatikusan is indíthatjuk a rendszerrel, így gyorsan megszokjuk a jelenlétét, és nélkülözhetetlen társunkká válik a munka során. Mielőtt bárki aggódni kezdene, a memória és processzor igénye, gyakorlatilag elhanyagolható. Funkciók Képernyő rögzítésben azt hiszem verhetetlen. Képes a teljes munkaterület, az egyes ablakok, ablakkezelő, kijelölt terület, szabad kézzel körberajzolt terület rögzítésére, és az utolsó művelet ismétlésére is. A választható kimeneti formátumok: PNG, JPG, BMP, GIF. És itt még messze nem ér véget a tudomány. Ugyanis automatikusan együttműködik a Microsoft Office komponenseivel (Word, Excel, PowerPoint) A mentett állományt elküldhetjük e-mailben, illetve egy rövid beállítás után feltölthetjük FTP kiszolgálónkra is. Ennyi? Nos, koránt sem. A trendet követve, megoszthatjuk képeinket a Twitteren és a Facebookon is! Természetesen, kedvenc külső szerkesztő programunkba is továbbíthatjuk mentésünket (pl. Photoshop) de rendelkezik saját képszerkesztővel is.

A tudása tökéletesen kielégíti az átlag felhasználó igényeit, de a geek júzerek is sebesen hajthatnak végre gyors feladatokat benne. Több megnyitott kép esetén tabokkal váltogathatunk közöttük. A menürendszer az Office 2007-es design szerint készült, így szépen illeszkedik a Microsoft -féle csomaghoz. (Én ugyan Open Office pártiként megelégedtem volna egy hagyományos toolbaral is.)

És akkor lássuk a svájci bicska többi ágát is.

Színszedő
Bárhol a képernyőn képes felvenni a kijelölt színt és megadni annak HTML vagy RGB kódját. Extraként tárolja az előzményeket is, így akár listából használhatjuk később azokat.

Színskála
Hagyományos color paletta, HTML, RGB, C++ és Delphi kódokkal Nagyító 2-től 10-szeres nagyításig választható

Vonalzó
Vízszintesen, vagy függőlegesen elhelyezhető, méretezhető, szabályozható az átlátszósága, és választható a színe. Képes Pixelben, Hüvelykben és centiméterben mérni. Felbontása 72-től 300Dpi-ig állítható négy fázisban.

Szögmérő
Egy leszúrt ponthoz képest megmutatja a kurzor helyének szögét. Szálkereszt Egy leszúrt ponthoz képest megmutatja a kurzor helyét

Ceruza
Nagyon ügyes kis szerszám. Összefirkálhatjuk vele a képernyőt. Használhatunk előre definiált geometriai alakzatokat, nyilakat, majd a végén menthetjük az egész képet. A rajzok átlátszósága is beállítható. Jó megközelítés, gyakorlatilag a mentett képre rajzolás visszafelé.

Akinek a leírtak alapján szimpatikus, a http://www.picpick.org címről letöltheti.